„A Közgyűlés Tisztelt Elnöke,

Tiszelt Főtitkár,

Óexcellenciái,

Hölgyeim és Uraim,

Rendkívüli megtiszteltetés a számomra, hogy Szerbia Köztársaság nevében szólhatok Önökhöz.

Ne vegyék zokon, hogy az idő rövidsége miatt mellőzöm a formaságok terhét, a protokoll-adta üdvözléseket, a jelen- és távol levők személyes megszólítását, és közvetlen módon arról beszélek, ami miatt itt egybegyültünk.

Ki tudja hányadik alkalommal vagyok itt. A jelen pillanat nehézségei arra köteleznek, hogy súlyos, de igaz szavakat osszak meg Önökkel. Mindaz, amit ma itt cselekszünk, finoman szólva impotensnek és halványnak tűnik. A valósággal szemben a szavaink üresen csengenek. A valóság pedig az, hogy itt valójában senki sem figyel a másikra, senki sem törekszik az igazi megállapodásokra és a problémák igaz megoldására, és csaknem mindenki csak a saját érdekeinek a kielégítésére gondol, ebben a folyamatban nem ritkán belegázolva a nemzetközi jog alapvető elveibe, letaposva az ENSZ Alapokmányát és a többi dokumentumot, amelyre ez a szervezet épül. Ennek nem António Guterres, sem pedig az ENSZ más tisztségviselője az okai, hanem azok az erők, amelyek nem törődnek semmivel, a saját politikai, gazdasági – és sajnos – katonai céljaik kielégítésén kívül.

Tanúi vagyunk annak, hogy korunkat a bonyolult globális geopolitikai helyzet jellemzi. A mi mostani általános vitánkat a lerombolt világbéke körülményei között tartjuk, amilyeneket nem tapasztaltunk a II. Világháború és az ENSZ megalapítása óta. A velünk szemben álló globális kihívások azzal fenyegetnek, hogy alapjaiban fogják megváltoztati a nemzetközi biztonsági felépítményt és veszélybe sodorják a kialakult nemzetközi jogrendet. Ilyen összetett idők sok bölcsességet és közös fellépést igényelnek a béke megőrzése érdekében. A béke pedig, teljes mértékben, a legfontosabb vívmány, amely átszövi az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapjait.

Éppen ezért pontosan és világosan szeretném Önök elé tárni a velünk szemben álló öt kulcsfontosságú kihívással kapcsolatos meglátásaimat.

1.Visszatérés a békéhez és a globális stabilitás megőrzéséhez;

2. A nemzetközileg elismert államok - ezen szervezet tagjai - területi integritásának és szuverenitásának, mint a nemzetközi jog és az államok közötti kapcsolatok kulcsfontosságú elvének a megőrzése;

3. Energetikai biztonság a globális válság feltételei között;

4. A szegény és a fejlődő országok pénzügyi biztonsága;

5. Élelmiszerellátás olyan körölmények között, amikor a globális ellátás útvonalán háborús akadályokkal kell megküzdeni;

Az időszerű  globális körülmények mind gyakrabban figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a viszály békés megoldásának nincs alternatívája. Ez az alapelv napjainkban fontosabb, mint bármikor és ezt legjobban az ENSZ Alapokmányának preambulumában írták le, ahol arra szólítanak fel, hogy legyünk toleránsak és jószomszédként békésen éljünk együtt. Az erő alkalmazásáról való lemondás és a vitás kérdések békés rendezése olyan alapok, amelyeken a világ stabilitása nyugszik, de ezeket olyan elveknek kell kísérniük, mint az ENSZ Alapokmányának nem szelektív alkalmazása, az ENSZ Biztonsági Tanácsa kötelező érvényű határozatainak és az érvényes nemzetközi jog alapelveinek a tiszteletben tartása.

2-es pont: A nemzetközileg elismert államok - ezen szervezet tagjai - területi integritásának és szuverenitásának a megőrzése;

Szerbia támogatja az ENSZ minden tagállamának területi integritását, természetesen beleértve Ukrajna területi integritását is. E  tekintetben felelősségteljesen és kellő komolysággal viselkedtünk ebben a Tisztelt Házban is. Számos felszólalótól hallotunk mondatokat az agresszióról és Ukrajna területi integritásának a veszélyeztetéséről. Sokan azt mondják, hogy a II. Világháború óta ez az első összetűzés Európában. Ezzel szemben az igazság az, hogy volt már első alkalom, amikor megsértették egy európai ország integritását, mégpedig Szerbiáét, amely nem támadott meg egyetlen szuverén országot sem. Ezt a tényt következetesen elhallgatják. Világos választ kérünk arra a kérdésre, amelyet már évek óta felteszek a beszélgetőtársaimnak - számos ország vezetőjének -, hogy miben látják a különbséget Ukrajna szuverenitása és területi integritása, és Szerbia szuverenitása és területi integritása között, hiszen az utóbbit durván megsértették, s amit sokan Önök között elismernek és legitimnek tekintenek?  Soha senkitől sem kaptam ésszerű választ erre a kérdésre.

Emlékeztetem Önöket, hogy Szerbia sohasem, egy tapodtat sem lépett idegen területre, sohasem veszélyeztette  egyetlen szuverén állam területi integritását sem, hogy bárki intézkedhetett volna és agressziót követhetett volna ellene, mint ahogy azt 1999-ben tették. Mindez mégsem akadályozta meg a NATO 19 leggazdagabb államát, hogy megtámodjon egy szuverén államot, mégpedig az ENSZ Biztonsági Tanácsának a határozata nélkül. Az, hogy a fegyveres összetűzés végén aláírtuk az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatát – amely megerősítette és garantálta Szerbia részleges szuverenitását és teljes területi integritását -, nem akadályozta meg a Nyugat országait, hogy elismerjék az úgynevezett Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét és újfent belegázoljanak hazánk területi integritásába, az ENSZ Alapokmányába és a 1244-es határozatba.

Éppen az ilyen tapasztalat miatt, amelyen Szerbia keresztülment, és amely most is terheli, az a meggyőződésem, hogy teljes joggal idézhetem a nagy Martin Luther Kinget, aki szerint a bárhol elkövetett igazságtalanság mindenütt veszélyezteti az igazságot. Ezek a szavak egyben emlékeztetnek, de figyelmeztetnek is mindannyiunkat.

Függeltenül attól, hogy még mindig érezzük a nemzetközi jog durva megsértésének a következményeit, nem mondunk le az ENSZ alapvető elveiről. Folytatni fogjuk a törekvésünket, hogy következetesen tartsák tiszteletben a határok sérthetetlenségének az elvét, az ENSZ minden más tagországának a szuverenitását és területi integritását. Dacára az ilyen álláspontuknak, ebben a teremben még ma is sokan küzdenek problémával Szerbia területi integritásának a tiszteletben tartása kapcsán. Kérdezik, hogy miért? Azért, mert ők erővel rendelkeznek, s mi az ő  szemükben kicsik és gyengék vagyunk. Azonban, ahogy hallhatták, nekünk mégis van erőnk, hogy ezen a helyen feltárjuk az igazságot.

Őexcellenciái,

Külön köszönettel tartozom az ENSZ azon tagállamainak – s ők képviselik a többséget ebben a pillanatban ezen a Közgyűlésen – amelyek támogatják Szerbia Köztársaság területi integritását, különös tekintettel Koszovó és Metóhia területére. Fokozott bátorsággal tölt el, hogy a két összejövetel között növekedett azoknak az országoknak a száma, amelyek támogatják Szerbiát. Ezt azirányvételt folytatni kell, mert külön fontosságú abban a vonatkozásban, hogy hűek maradjunk az ENSZ Alapokmányába szőt elvekhez, mint amilyen a határok sérthetetlensége.

Szerbia Köztársaság és én, mint Szerbia köztársasági elnöke, az Európai Unió védnöksége alatt a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd során  rendkívül türelmesen és nagy jószándékkal keressük a Koszovóval és Metóhiával lehetséges kompromisszumot. Ez egy több mint tíz éve tartó nehéz folyamat, de mi nem látunk más alterenatívát. Jobb száz évig tárgyalni, mint egy napot háborúzni. Remélem, hogy eljutunk a kompromisszumon alapuló, kölcsönösen elfogadható megoldásig, mégpedig azért, mert csakis ez az egyetlen mód célba jutnunk, a cél pedig a hosszú távra szóló béke megteremtése, ami egyaránt a haladás előfeltétele a szerbek és albánok, de az egész régió számára is. Minden más változatot már elvetettünk, legalábbis Szerbia részéről, és még álmunkban sem akarunk visszatérni az összetűzések, a konfliktusok és a véronatás ösvényeire. A balkáni régió nem képes elviselni még egy összetűzést. Én remélem, hogy ebben a törekvésben nemzetközi partnereink jószándékkal és megértéssel viszonyulnak hozzánk, mert ők is tudják, hogy a kormányaik korábbi döntései rosszak voltak és nem álltak a régiónk és a világbéke szolgálatában. Belgrád összetett körülmények között folytatja ezt a folyamatot, a hibrid háború, és a nemzetközi közösség egy részének az országunk elleni, több területre kiterjedő piszkos kampányának közepette. Elég, ha emlékeztetem Önöket a külföldi sajtó állításaira, hogy Szerbia megtámadja a szomszédait és veszélyt jelent a régió stabilitására. Természetesen ez sohasem történt meg, és ez csak a Szerbia Köztársaság számlájára kimondott hazugságok egyike volt. Szerbiát a régió destabilizálásának tényezőjeként jellemezték, mégpedig csak azért, mert igazat beszélt – hogy a határok sérthetetlenségének az elve mindenkire egyaránt érvényes. Szerbia az egész régióban a béke tényezője volt és az is marad. A számos hazugság és hamisítvány ellenére Szerbia támogatja a daytoni megállapodást, Bosznia és Hercegovina területi integritását és a boszniai Szerb Köztársaságnak Bosznia és Hercegovinán belüli integritását.

Másrészt, meg vagyunk győződve arról, hogy a Balkánon élő népek kellő erővel rendelkeznek az együttélés folytatásához és barátként és partnerként megvan a közös víziójuk az egyesült Európában való tagságuk tekintetében. Jól tudom ezt, mert már túlléptünk számos akadályon, amelyek évekig szétválasztották a népeinket, feláldozva emberéletek ezreit és az eltékozolt jövőt. Szerbia és Albánia például napjainkra a legközelebbi és legbarátibb viszonyokat alakította ki  a balkáni félsziget területén jegyzett több évszázados közös történelem során.

Ehhez csak arra volt szükség, hogy józanul és pragmatikusan beszélgessünk a jövőnkről, s nem a múltunkról. Arról kellett beszélgetnünk, hogy miként odjuk meg a népünket, a vállalatokat, a munkásokat, az egyetemistákat és a vállalkozókat kínzó kérdéseket. Sokat vitatkoztunk és mi magunk jutottunk el számos megoldáshoz, amelyek lebontották a közöttünk minden racionális okot nélkülöző akadályokat. Mindenek előtt a gazdaságban, a kereskedelemben, az emberek és a tőke szabad áramlásában. Szerbia, Albánia és Észak Macedónia már három éve implementálja a Nyitott Balkán elnevezésű projektumot, amelyben világosak a víziók – nyitottá tenni a régiót az emberek, az áru, a szolgálatatások, a tőke és a vállalatok előtt, hogy olyan régiót teremtsünk, amely tartósan mentes lesz nyomás-gyakorlástól, feszültségektől és konfliktusoktól. A kezdeményezésből eredő megkérdőjelezhetetlen közös gazdasági haszon mellett ez a projektum szélesebb dimenziókat hordoz magában, mindenek előtt az eltérő kultúrájú emberek közeledését és a sokféleség elfogadását, ami mindenképpen hozzájárul Európa e részének általános fejlődéséhez. Szerbia valójában ily módon továbbra is hozzájárul a régió békéjéhez, stabilitásához és megbékélési folyamatához, s ezzel a globális biztonsághoz is.

Minderre inspirálóan hatott a nagyrabecsült diplomata, az ENSZ történetének egyik leginkább nagyrabecsült diplomatája, az ENSZ egykori főtitkára, Dag Hammarskjöld, aki azt vallotta: Ez a szervezet nem azért jött létre, hogy az emberi fajt a menyországba vezesse, hanem hogy az emberiséget megmentse a pokoltól.

Hölgyeim és Uraim,

Épp hogy leküzdöttük a világjárványt, máris új kihívással találtuk szemben magunkat, olyannal, amire ebben az évszázadban nem számítottunk. Miközben az emberiség részeként a tehnológia terén lépésről lépésre gyorsan haladunk, egzisztenciális problémák jelentek meg előttünk, mint amilyen az energetikai biztonság, az államok pénzügyi biztonsága és fejlődése, az alapvető élelmiszerekkel való ellátás akadozása.A világjárvány idején tapasztalt szolidaritásra most még inkább szükségünk van, hiszen most az emberek alapvető élelmiszerekkel és energiával való ellátása került veszélybe.
 
Szerbia Köztársaság a saját energiabiztonságára a nemzetbiztonság szerves részeként, a gazdasági fejlődés és az ország haladása kulcsfontosságú előfeltételeként tekint. Arra törekszünk, hogy szavatoljuk az energiaellátás folyamatosságát, de osztozunk a világ és Európa energiai stabilitását veszélyeztető időszerű geopolitikai kihívások miatti aggodalmakban is.  Elkötelezettjei maradunk az olyan megoldáskereséseknek, amelyek transzformáló erővel bírnak a regionális és európai energiabiztonság elérésére irányuló próbálkozásokban. Szeretném hangsúlyozni, hogy az aktuális válság során Szerbia Köztársaságnak sikerült megőriznie az energiaellátás folyamatosságát. Mégis, érdekeltek vagyunk az ellátás diverzifikálásában, az energetikai infrastruktúrába való újabb beruházásokban, továbbá az ellátás megújúló forrásain alapuló kapacitások gyorsabb és hatékonyabb fejlesztésében is.

Mi éppen az Egyesült Nemzetek Szervezetében neveztük el a folyó évtizedet a fentarthatóbb, ellenállóbb jövő, a tettek és az átalakulás évtizedének. Annak is kell maradnia, de egy kicsivel gyorsabb tempóban! A fejlődő országok aránytalan fejlődése, de a pénzügyi veszélyeztettsége is további társadalmi rétegeződésekhez vezetnek és óhatatlanul újabb ellentéteket szítanak. A folyamatos fejlődést nem szabad korlátozni, sem pedig földrajzi vagy politikai szempontok alapján feltételekhez kötni, hanem hozzáférhetővé kell tenni minden ember számára, függetlenül az etnikai, faji, kulturális vagy vallási hovatartozásától.

Van előttünk még egy nagyon fontos kihívás, amit együttes erővel kell leküzdenünk, ez pedig annak a leghatásosabb mószernek a megtalálása, amellyel elkerülhetjük az aktuális nemzetközi válságnak az élelmiszerellátás globális biztonságára való negatív hatását. A riadalomra okot adó helyzetre való tekintettel sürgős megoldás kell, a realitás pedig az, hogy a probléma mindannyiunkat érint, kivétel nélkül. A növekvő élelmiszerárak és a hozzáférhetőség újabb probléma. Mindannyiunk feladata, hogy operatív és hatékony megoldásokat találjunk, amelyekből senkit sem hagyunk ki. Rajtunk, az államokon, a legjelentősebb nemzetközi tényezőkön áll, hogy egyenként bekapcsolódjunk a koordinált intézkedésekbe, nemzeti szinten hozzájárulva e nemes feladat teljesítéséhez, hogy megőrizhessük azt, ami a legdrágább – az emberi életeket és az emberi méltóságot.

Az idei általános vita témája arra figyelmeztet bennünket, hogy mennyire értékes a pillanat és hogy a nemzetközi szintéren mennyire összefonódnak a kihívások. Az előttünk álló válságok a nyílt kommunikáció fontosságára is emlékeztetnek. Nem kell sok bölcsesség leszögezni, hogy a kihívásokat sikeresen csak akkor küzdhetjük le, ha helyesen azonosítjuk az okokat. Szerbia véleménye szerint nagyon fontos, hogy az aktuális kihívások semmilyen módon se vezessenek a világban tapasztalható ellentétek további elmélyítéséhez, hanem a globális szinten szemmel látható, tendenciózus polarizációt mindenképpen felváltsák a multilateralizmus elvei.

Szeretném kiemelni, hogy Szerbia Köztársásg részt vesz a fenntartható fejlődés elérésére irányuló kollektív erőfeszítésekben és az Agenda 2030 megvalósításában. Szerbia osztja a főtitkár úrnak a jövőbeni globális együttműködésről szóló vízióját azon a módon, ahogy azt lefektettük a közös akcióprogramban, támogatva az inklúzív, átszőtt és hatékony multilaterális együttműködést, amire úgy tekintünk, mint az emberiség legsürgősebb kihívásaira való válaszadás eszközére.

Hölgyeim és Uraim,

A multilaterális együttműködés, a kollektív akciók és a közös felelősség elengedhetetlen elemeit képezik az eddigi vitának, de engedjék meg, hogy rámutassak: ennek a konstruktív hozzállásdnak az alapja a szolidaritás.

Végül szeretném megerősíteni, hogy Szerbia Köztársaság továbbra is megbizható partner marad az ENSZ keretein belül megfogalmazott közös célok megvalósításában, és erősen hisz abban, hogy ez a legjobb útja a jobb világ kiépítésének a jelen és a jövő nemzedékei számára. Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ENSZ olyan erős, amilyen erősen tiszteljük a közös, egyeztetett határozatainkat és a szervezet okmányait.

Idéznék valamit, amit eddig 23 alkalommal hallottunk, ez pedig a következő: az ENSZ Alapokmánya az egyetlen standard, amit tiszteletben kell tartani. Ezt hallottuk mindenkitől. Szerbia Köztársaság esetében az ENSZ Alapokmányáról és az ENSZ határozatairól beszélő 23 felszólaló közül 17 sértette meg a nemzetközi jogot és nem tisztelte az ENSZ szabályait. Remélem, hogy leküzdünk minden nehézséget és elérjük, hogy a szabályok és eljárások a világban mindenki számára egyformák legyenek. Ellenkező esetben nem látom az alagút végét. Köszönöm a figyelmet. Éljen Szerbia”.

Forrás/Fotó:  www.predsednik.rs