Aleksandar Vučić, Szerbia Köztársaság elnöke ma este a Népszínházban részt vett az Emlékezés Napja, a koszovói és metóhiai szerb lakosság 2004 március 17-ei pogromjának évfordulója alkalmából megrendezett emlékakadémián.
„Amikor ilyen alkalmakkor találkozunk, az olyan mint egy többlet-kötelezettség. Szinte sohasem állapodtunk meg arról, hogy ez mi és hogy mit kell tennünk a jövőben“ - mondta az államfő. „Amikor egy bűntény után húsz év múlik el az áldozatok iránti igazságszolgáltatás és az bűnösök megbüntetése nélkül, akkor felmerül a kérdés - mi jöhet még? Mit mondjunk magunknak, a világnak, de mindenek előtt a Koszovóban és Metóhiában élő szerbeknek, akik 2004 március 17-én pogromot éltek át, amikor tízet közülük megöltek, és csaknem ezret közülül megsebesítettek, miközben 4 000 közülük való embert tartósan elüldöztek az otthonukból, a tulajdonukban levő házak közül 900-at ledöntöttek, 35 templomot és kolostort megrongáltak és megsemmisítettek. Nem vagyok biztos benne, hogy szavakat lehet találni minderre, én legalábbis nem találok“ - mondta Vučić elnök, kiemelve, hogy van amit mi sem tudunk elvenni másoktól, de mások sem vehetnek el tőlünk, ez pedig az igazságra való jog.
„És a mai világban bármennyire is elavultnak, félrevezetőnek és értéktelennek mutatják be az igazságot, én továbbra is hiszem, hogy az igazság fény, ami nélkül örök sötétségben élnénk. Szükségünk van rá és nem hallgathatunk akkor sem, ha arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy nem tudjuk, mit beszélünk. És ez nem dac, ez annak elutasítása, hogy fény nélkül éljünk és hogy minden feledésbe merüljön” - mondta az elnök a beszédében. Emlékeztetett Schopenhauer gondolataira, hogy az igazságnak három fázisa van és hogy mi most a másodikat éljük - az igazság erőszakos tagadását.
„Ukrajnában megsértették a határok sérthetetlenségének az elvét, és talán Szerbia tekintetében nem? Az ENSZ BT beleegyezése nélkül 19 ország részéről történt támadás nem a jog megsértése? Az egész világ ugrott, hogy védje Ukrajnát, a harmadik világháborút emlegetik, de amikor Szerbiától rabolnak el területet, akkor semmi. És amikor mindezt megmondjuk, és amikor Szerbia számára ugyanazt kérjük, akkor azzal támadnak bennünket, hogy erőszakosak vagyunk, fegyverkezünk és hogy örök veszély vagyunk. Az elvek nélküli világban egyedüli mentsvár az igazság. Az igazságot nem lehet átugrani, megkerülni, ezért menekülnek tőle, és nem akarják elfogadni. Az igazság erőszakos elrablásának a világában élünk. És húsz évvel a pogrom után mi nem támadtunk meg senkit, senkit sem fenyegettünk, viszont sokszor hallgattunk. Ez nem jelenti azt, hogy visszavonulunk, hanem azt, hogy a továbbiakban is elmondjuk az igazságot. Az igazság pedig az, hogy a pogrom három évvel a ’demokratikus változások’ után történt. Tehát, a szörnyű bűncselekmények ’a standardok a státus előtt’ akkori szólam közepette történtek. Mert hogy, úgymond, a státus nem ismert. A standardok pedig azok, amikor előállnak a három albán fiúról szóló mesével, akiket állítólag - ahogy még ma is ismétlik Pristinában - a szerbek kergettek a halálba, és akkor a standardról gyorsan rá is térnek a státusra” - emlékeztett a szerb államfő. Hozzátette, hogy jól szervezett és egybehangolt volt mindaz, ami 2024 máricus 17-én történt.
„Ez nem az igazságtalanságot érző remek emberek dühe és haragja volt. Nem, mindezt jól előkészítették és megszervezték, hogy utána jöhessen az Ahtisaari-féle terv, a bécsi tárgyalás, és a teljes függetlenség” - emelte ki Vučić.
Az államfő arra is emlékeztetett, hogy 2008 és 2012 között, de 2013-ban is sokat veszítettünk, mert a világnak több, mint a fele elismerte Koszovó függetlenségét.
„Nem örököltünk olyan helyzetet, amelyben egyenlőek vagyunk, hanem olyat, amelyben Koszovó a világ nagyobb része számára már független volt. És bármennyire is fájó a brüsszeli megállapodás, mégis lehetőséget adott számunkra a gyors haladásra és fejlődésre, hogy megmutathassuk: megbízható partnerek vagyunk. A brüsszeli megállapodásból eredően semmi sem teljesült, ami az albánok kötelezettsége volt, mert nem is akarták. Majdnem 12 év telt el a brüsszeli megállapodás óta, de emlegetik az ohridit is, amit mi nem írtunk alá. Hallani sem akarnak a Szerb Községek Közösségéről szóló tárgyalásokról, de nyugati partnereink ennek ellenére semmit sem szólnak ellenük. Ez az ő szülöttük, amit bölcsőben ringatnak és amit örökre őrizni akarnak. Mit tegyünk tehát, amikor látjuk, hogy sem a szavuk, sem az aláírásuk nem ér semmit - nem az albánoké, hiszen az ővék sohasem volt érvényes -, hanem azoké, akiket becsületes tárgyalóként tartottak számon” - emlékezetett Vučić, kiemelve: most már arra is számíthatunk, hogy meg is mondják, mi az, amit ránk kényszerítenek és nem megállapodás tárgya.
„Mondják meg, hogy ez az önök akarata, és nem Szerbiáé és a szerb népé. Folytathatnak bármilyen akciókat és fenyegethetnek is bármivel, de sohasem fogadjuk el a 2004-es pogrom következményeit, sem pedig Koszovó függetlenségét, mert Koszovó mindig a szuverén és független Szerbia része lesz. Mert vannak emberek, akik a jövendő értékítéletét is számon tartják, és őket nem győzhetik le fenyegetésekkel. Mindenek előtt szeretjük a szabadságot, és sohasem engedjük meg, hogy ezt elvegyék tőlünk. Szeretnék az itt jelen levőkkel együtt fejet hajtani a hőseink emléke előtt, akik a saját házaikat és otthonaikat védve vesztették életüket, és azt üzenem, hogy az áldozatuk nem volt hiábavaló. Tudni fogjuk, hogy mit tettek a hazájukért és emléküket őrizni fogjuk. Éljen Szerbia, éljen Koszovó és Metóhia, éljen a mi népünk!”.
Forrás: www.predsednik.rs